Mad World

A hétköznapok olyan egyformák, legalábbis a számomra, így azokról igen nehéz írni. Kivéve egy esetről, amikor is (még a múlt héten) egy szőke hajú lány köszönt nekem a trolin. Az a hajó minden bizonnyal elúszott. Ez úgy volt, hogy ő megragadta a tekintetemet, amit észre is vett, majd kis idő elteltével jól lehetett leolvasni kecses szájáról azt a szót, hogy: hello. Én persze mit csináltam? Hallgattam. Ezek után elhatároztam, hogy amint ismét összehoz vele a sors, megszólítom. Ez ma történt meg, amikor azon a bizonyos trolin utazva én megpillantottam őt az utcán, ám tudtam hol fog leszállni, így megvártam őt ott. Megérkezett, leszállt, majd megszólítottam. Sajnos kudarc. Azt mondta, én összekeverem őt valaki mással. Ezek után két dolog lehet, nagy elkeseredésemre: 1.) lehet tényleg nem ő volt az. Féltem, félek is, hogy nem ismerem fel újra őt, hiszen csak pár percig láttam. 2.) meglehet, hogy a “nemköszönést” elutasításnak tudta be, így többet nem szeretne foglalkozni velem, így lerázott. Egyik eset sem jó, bízom benne, hogy valahol, még a közeljövőben remélhetőleg meg fogom találni életem nagyon várt párját. Vagy ő talál meg engem. (Viszont megtettem egy lépést, ez is valami…)

A hétvégén szerencsére mindig le tudtunk menni, így tudom, miket “művel” Manó a 8. hónap után. Nehéz is leírni – talán nem is lehet – szavakkal azt, milyen érzés olyan boldognak lenni. Hmm…

Közben zajlik lent az élet: a rokon ellenséges, a barát szerető. Remélem ez változni fog, és így marad! Sorrendben.

Szinte minden lent töltött óra jól telik el, ám így visszagondolva elég gyorsan elrepül az az idő – sajnos!

Szombaton el kellett mennem takarmányért, majd utána a kocsi karbantartásával foglalatoskodtam: kapott új hűtővízet fagyállóval bekeverve, és a karosszéria is kisebb javításokon esett át. Délután még becsúszott 3 gombóc fagyi a helyi cukrászdában; az eladólány egész helyes volt.

Na de a vasárnap, sokkal jobb volt már! Szerintem érthető, hogy miért! Egész nap a barátaim társaságát élvezhettem, és Vikivel is sok időt tölthettem el! Délután meglepetésszerűen lejöttek Andi ( Orsi testvére ) és barátja, Attila. Ez volt az első találkozás kettőjükkel. Igen szimpatikusak, csak ne paráztam volna annyira… ^^

Még öt nap, még öt…

Jó két évvel a suli befejezése után sor került az első osztálytalálkozóra! A helyszín: Érd, a Tyúkanyónk (Osztályfőnökünk) háza. Mindenki hozott egy kis enni-, innivalót, így nem maradtunk nagyon éhesek. Szinte nem is változott meg senki, mintha csak tegnap váltunk volna el egymástól. Valaki még tanul, van aki már dolgozik, s van aki mindkettőt űzi. Azt hiszem én is ilyen elvetemült leszek… Remélem akár évente összehozhatunk még ilyen találkozókat ( Csilla & Áki, hm? ), mert igen jóra sikeredett. Az esti hűvös idő ellenére egy jót beszélgettünk, este a Tanárnő levessel vendégelt meg bennünket, utána szép lassan elkezdünk elszálingózni…

Szerencsémre még csütörtökön elkészült az autó. Mintha kicserélték volna! Kopp-kopp!

[ 2008.08.31. ]

Ezen a napon születtek meg itthon az első kiskutyák! Hat Újfulandi-keverék minieb jött a világra, anyjuk nagy örömére. Nekem pedig majd fájhat a fejem, hogyan segítsek úgy rajtuk, hogy ne menhelyen kössenek ki, hanem szerető új gazdikra találhassanak… Remélem sikerülni fog.

Az apróságok!

Öööö, lehet jelentkezni!!!

[ 2008.08.27. ]

Megvolt a “fergeteg” parti a ZP-ben! Személy szerint várom a következőt, aminek az apropója lehetne az ősz nyitánya… Miért is ne?!

Emese fényképez!

A “verdát” szerelőhöz kell vinnem (ez mondjuk nem jó, de legalább frankón szólnak az új hangszórók), még pedig ma, legalábbis jó lenne, mert akkor talán (!) péntekre elkészül, és hétvégén lehet használni. Ma este viszont buli a ZP-ben, remélem nem fogok elkésni. Nem lenne jó, ha pont az egyik ötletadó késne el, megváratva a kollégákat… ^^

A hétvégén osztálytalálkozó lesz. Immár 2 éve nem láttuk egymást; vajon mi lehet a régi társakkal?! De pont szombaton… Így hogy menjek le Ö. Citybe?! (Kiváltságosok tudhatják, mi lehet ez az Ö… ) Na de akkor is… Igen igen, ilyenkor is jobb gondolni a következő hétvégére! Hmmmm… Manó! …És Többiek!

Na fel a fejjel Imcsi!

Red Bull Air Race 2008

Mondanom sem kell, jó volt az idei Air Race is, annak ellenére végül is, hogy most nem volt olyan jó helyünk, mint tavaly. Besenyei Péter az 5. lett, itt igazán számítanak a másodpercek, tizedmásodpercek! Csak így tovább, még nincs veszve semmi sem!
Az esti tüzijátékra már nem mentünk ki, majd legközelebb. Még van egy csomó dologom, majd jelentkezem! Üdv.